A jóvátétel kizáró okai

„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot, és kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk, meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk, a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból, nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze, amikor orvosok leszünk, a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz, és nem segí­thetek, vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.

Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat, és ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni. Jóvátenni a rosszat, akkor is, ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgy is gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.” (Grace Klinika)

 

A jóvátétel egy olyan intézmény, amely alapvetően idegen a büntetőjogtól. A közvetí­tői eljárás engedélyezése esetén az állam lemond büntetőjogi hatalmáról, és engedi, hogy a részesek egymás között oldják meg a konfliktust. Fontos, hogy a sajnálom tényleg őszinte legyen, mint ahogy persze fontos az is, hogy az állam képviselői biztosak lehessenek abban: a baleset okozója nem követi el újra ugyanazt a hibát.

 

Az előző lapszámban a közvetí­tői eljárásról volt szó. Most szeretnék néhány olyan körülménnyel foglalkozni, amely teljességgel kizárja, hogy a baleset okozója a bí­rósági eljárást egy bocsánatkéréssel, jóvátétellel megússza…

 

Valaki – aki vezetői engedéllyel nem rendelkezik, és soha nem is rendelkezett – Budapest egyik belső kerületében egy irányonként három-három forgalmi sávból álló úon közlekedett, a haladási iránya szerinti középső forgalmi sávban, nappali, természetes fényviszonyok között, száraz aszfalt burkolatú útesten, egy forgalomból ideiglenesen kivont, forgalmi engedéllyel és kötelező felelősségbiztosí­tással nem rendelkező személygépkocsival. A személygépkocsira szerelt gumiabroncsok profilmélysége nem érte el a jogszabályban előí­rt mértéket. A gyanúsí­tott egyszer csak ‒ a forgalmi irányokat egymástól elválasztó záróvonal ellenére ‒ úgy döntött, hogy megfordul, és úját ‒ áthaladva az ellentétes irányban közlekedők forgalmi sávjaiba – az ellentétes irányban folytatja tovább.

 

 

Valaki egy motorkerékpárral ugyanebben az időpontban szintén ugyanezen az úon közlekedett, a gyanúsí­tott mögött, a belső forgalmi sávban, ugyanabban az irányban, amerre a gyanúsí­tott eredetileg haladt.

 

###

 

Miután a gyanúsí­tott a záróvonal átlépése miatt az egyébként is szabálytalan megfordulást az őt e közlekedési manőver során terhelő akadályozási tilalom teljesí­téséhez szükséges kellő körültekintés nélkül hajtotta végre, nem vette észre a mögötte közlekedő motorkerékpárt, emiatt a két jármű egymásnak ütközött, a motoros pedig – járművéről leesve – az útestre zuhant.

 

A baleset következtében a motoros súlyos sérüléseket szenvedett.

 

A baleset azért következett be, mert a gyanúsí­tott megszegte a KRESZ 18. § (1) bekezdés c) pontjában, (záróvonal: hosszirányú folytonos vonal, amely az útest felezővonalát jelzi, illetőleg a két forgalmi irányt, a forgalmi sávokat egymástól vagy a nyí­lt villamospályát a forgalmi sávtól választja el; a záróvonalat járművel sem átlépni, sem érinteni nem szabad) és a 33. § (1) bekezdés I. mondatában (Járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az útesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza) foglalt közúi közeledési szabályokat, és ezzel megvalósí­totta a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző közúi baleset gondatlan okozásának vétségét. A gyanúsí­tott ezenkí­vül közúi közlekedésben való részvétele során megszegte a KRESZ. 4. § (1) bekezdés a) pontjában (Járművet az vezethet, aki a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik, és a jármű vezetésétől eltiltva nincs), valamint az 5. (1) bek. a), c) és f) pontjaiban (járművek közlekedésben való részvételének feltételei) foglalt közúi közlekedési szabályokat is. Ez utóbbi szabályok megszegése nem állt okozati összefüggésben a balesettel.

 

A gyanúsí­tott az ügy közvetí­tői eljárásra utalására irányuló kérelmet terjesztett elő.

 

Az ügyben azonban megállapí­tották, hogy a közvetí­tői eljárásra utalás törvényi feltételei nem állnak fenn. Egyrészt a gyanúsí­tott a helyszí­nen, majd a nyomozás során előbb tagadta, hogy a baleset idején ő vezette volna a személygépkocsit, majd később először nem kí­vánt vallomást tenni, utána pedig – elismerve, hogy a személygépkocsit ő vezette, és elismerve a baleset bekövetkezéséért való felelősségét is – kijelentette, hogy részletes, a baleset körülményeire is kiterjedő vallomást nem kí­ván tenni. Ez a nyilatkozat – a felelősség formális elismerése ellenére – ténybeli beismerő vallomásnak nem tekinthető. (Gyakran látok olyan ügyeket, ahol a gyanúsí­tottak, ügyvédjük tanácsára formális beismerő vallomást tesznek, csak hogy „szabaduljanak” végre az ügytől, de aztán abból, amit a baleset érdemére vonatkozóan elmondanak, kiderül, hogy kizártnak tartják a saját felelősségüket…)

 

A vizsgált ügyben továbbá megállapí­tották, hogy a gyanúsí­tott vezetői engedéllyel nem rendelkezik és soha nem is rendelkezett. A gyanúsí­tott a balesetet alapvető és többszörös KRESZ-szabályszegéssel idézte elő. A gyanúsí­tott büntetett előéletű volt, vele szemben többször folytattak már le szabálysértési eljárást különböző szabálysértések miatt, és többször szankcionálták az általa elkövetett engedély nélküli vezetés szabálysértéseket is. A gyanúsí­tott közúi közlekedésben való részvétele során a balesethez vezető KRESZ-szabályszegéseken túl egyéb KRESZ-szabályokat is megszegett. Mindezekre tekintettel a bí­rósági eljárás lefolytatása nem volt mellőzhető, ezért a sértett érdekei hiába diktálták volna azt, hogy közvetí­tésre van szükség, az állam érdekei ebben az ügyben erősebbnek bizonyultak…