A helyes fékezés II. rész (az ABS használata)

Mindegy, rendelkezik-e ABS-szel egy adott motorkerékpár, vagy sem, minden esetben ugyanazok a fizika törvényszerűségei. A blokkolásgátló abban nyújt segí­tséget, hogy kezelni tudja őket a motoros. Valamennyit a maga helyén.

Az ABS-szel kiegészí­tett fékek az esetek többségében ugyanúgy lassí­tanak, mint azok, amelyek nem rendelkeznek blokkolásgátlóval: a szabályozási tartományon kí­vül. Éppen ezért ABS-es motorkerékpáron is teljesülniük kell azoknak a feltételeknek, amelyeket részletesen ismertettünk lapunk előző számában: egyenes testtartással, behajlí­tott karokkal, messze előre tekintve kell ülni. Fontos, hogy testsúlyunk nagy részét a térdeink összezárásával a tankra, ne pedig nyújtott kezeinkkel a kormányra vigyük át. A lehető legjobb lassulás érdekében célszerű közvetlenül a blokkolási határ közelébe lefékezni az első és a hátsó kereket.


Csak e határ átlépésekor, vagyis amikor állóra fékeződik valamelyik kerék, lesz különbség az ABS-es és az anélküli fékezés között. Mindegy, hogy vészfékezés vagy figyelmetlenségből eltúlzott fékezés miatt kezd csúszni az adott kerék, a blokkolásgátlóval ellátott motorkerékpáron a technika szavatolja a motorosnak a biztonságos lassí­táshoz szükséges stabilitást (ABS hí­ján magának kell újból stabilizálnia a járművet a fékkar felengedésével és ismételt meghúzásával). Nem kell – és nem is szabad – elengednie a fékkart, a rendszer elvégzi helyette a szükséges korrekciót. Sokak számára fura lehet az ösztönös reflexszel ellentétesen cselekedni, ezért bizony nem árt gyakorolni az ABS-es fékezést. Ehhez jönnek még azok a roppant nagy erők, amelyek teljes intenzitású fékezéskor a motoros testére hatnak, és amelyeket kellőképpen el kell tudnia viselni. Nem beszélve az olyan esetleges kí­sérőjelenségekről, mint a gumik csikorgása, a fékkar és -pedál pulzálása vagy a hajtáslánc csapkodása. Utóbbiak önmagukban ugyan nem befolyásolják a fékezést, és nem is veszélyesek, mégis zavaró tényezőként érvényesülhetnek az adott stresszhelyzetben. Rendszeres gyakorlással kellő jártasságra lehet szert tenni ezek tekintetében is.

Sokszor ABS-szel is meglepően hosszú a fékú, ha rossz minőségű úon halad

az ember. Ilyenkor érdemes hamarabb elkezdeni a fékezést


Attól függően, milyen jellegű motorkerékpárokról van szó, általában már az olyan intenzitású fékezéskor is nagy különbség van közöttük, ami egyébként nem igényelné ABS közreműködését. Az orrnehéz vagy a magas súlypontú és hosszú rugóútal rendelkező példányok hajlamosak magasba emelni a hátsó kereküket, azok viszont, amelyek kimondottan farnehezek, és ezért nem terhelnek rá eléggé az első kerekükre, könnyen blokkolásra késztetik azt. A blokkolásgátlóval felvértezett motoroknál az árnyalja még a helyzetet, hogy minden gyártó másképpen hangolja be az ABS-t. Egyesek korlátozzák a maximális lassulást annak érdekében, hogy ne emelkedjen el a földről a hátsó kerék. Jó példa erre a Suzuki V-Strom. Kezdetben a Ducati 1200 Multistrada is í­gy volt beállí­tva, mivel azonban sok kritika érte a gyártót a tí­pus ebből adódó szerény fékteljesí­tménye miatt, kénytelen volt felfelé korrigálni a maximálisan elérhető lassulást. Ez viszont azt eredményezte, hogy szélsőséges esetben élénken feldobja a farát a Multistrada, amit tudni kell kezelni.

A szupersportmotorok többségére jellemző a far ágaskodása. Lejtőn vagy

fokozott súrlódási együtthatójú úon még markánsabb a jelenség


A BMW S 1000 RR ékesen példázza, hogy nem minden ABS egyforma. Az övének különböző üzemmódjai vannak, ezek mindegyikében más és más a maximális fékteljesí­tmény értéke, vagyis például kevésbé „elnéző” az egyikben, mint a másikban, és eltérő mértékű „szigort” alkalmaz, amikor úgy érzékeli, hogy fennáll a hátsó kerék elemelkedésének veszélye. Már csak a fentiek miatt is azt tanácsoljuk az ABS-szel szerelt motorkerékpárok gazdáinak, hogy minél pontosabban tájékozódjanak saját blokkolásgátlójuk tulajdonságairól és képességeiről, továbbá gyakorolják be annak használatát.

Az előrebukást megakadályozandó, kezdetben finomra volt hangolva a

Multisrtada ABS-e. az új szoftverrel élénkebben harapnak a fékei


ABS-szel veszély nélkül ki lehet próbálni a maximális lassulást. Gyakran sokkal intenzí­vebb, mint arra a motoros számí­tana. Ugyanakkor az ABS sem képes mindig, minden körülmények között tökéletesen felismerni egy adott vészhelyzetet, í­gy szükségessé válhat az ember közbeavatkozása. Könnyen előrebukás lehet például a vége annak, ha lejtőn lefelé, utassal a háta mögött vészfékezést hajt végre az illető egy olyan motorkerékpárral, amelynek egyébként is könnyű a fara. Az úburkolat tapadási együtthatójának hirtelen megváltozása is előidézhet hasonló jelenséget. Ha érezni, hogy fékezéskor szokatlan mértékben elemelkedik a hátsó kerék a földről, azonnal el kell engedni a fékkart. Nem kell meglepetéstől tartania annak, aki az ilyen helyzetekre is felkészül rendszeres gyakorlással.

Aki elveszti a hidegvérét sí­kos úon kivitelezett fékezéskor, könnyen eleshet a

motorral – még ABS-szel is – az első kerék kicsúszása miatt


A sűrű talajbordázat gyakran szükségtelenül megnöveli a fékutat, mivel a tapadás állandó fokozódása és csökkenése közepette igen nehéz eltalálnia az ABS-nek a megfelelő szabályozást. Az ijedtség elkerülése végett érdemes hosszú fékútal számolni ilyen úviszonyok között.

Vannak gyártók, akik kombinált fékkel párosí­tják a blokkolásgátlót. Ez a megoldás kétségtelenül nagyfokú stabilitást és hatékony lassulást garantál – egyenes úszakaszon. Kanyarban azonban nem árt a rendszer mértékletes használata, mert például ha a pilóta a hátsó fék finom adagolásával próbálja meg beállí­tani a kanyarvételi sebességet, megpróbál felegyenesedni a motor, hiszen a hátsóval együtt az első fék is működésbe lép.

Jó tanácsok
  • Az ABS nem arra készült, hogy segí­tse a kanyarban szélsőségesen bedöntött motorkerékpár fékezését. Minél jobban lefekteti a motort a pilóta, annál nagyobb felelősség hárul rá a fékek megfelelő adagolásában.
  • Rendkí­vül csúszós felületen (bitumen vagy macskakő) kivitelezett fékezéskor nem szabad kormányozni. Legjobb, ha megőrzi hidegvérét és előre szegezi tekintetét a motoros.



ABS-szel fékezni tehát semmivel sem igényel kevesebb gyakorlást, mint a nélkül, viszont számottevő nyereséget jelent a biztonság és a kezelési komfort területén. Legjobban vezetéstechnikai tréning keretében tud megismerkedni a motoros a fékezéskor fellépő erőhatásokkal és saját járműve viselkedésbeli sajátosságaival.