A gyorshajtás következményei

Azt hiszem, a dalai lámának tulajdoní­tják az alábbi mondást: Mikor arról kérdezték, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta: „Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élni a jelent: az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben: úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”

A reggeli kávé felhörpintésétől kezdve stresszelünk, rohanunk, türelmetlenkedünk, keressük a pénzt, és még annak elköltését sem tudjuk igazán kiélvezni, mert nincs rá időnk… Elnézem az embereket az utakon, és arra gondolok, hogy a láma milyen világosan megfogalmazza az élet lényegét. Vannak, akik gondolkodás nélkül teszik kockára 10‒20 másik ember életét csak azért, hogy nyerjenek néhány tized másodpercnyi előnyt a többiekkel szemben, vagy hogy ne ők loholjanak a mi nyakunkban a piros lámpánál, hanem fordí­tva. Van ennek értelme?

 

A közlekedési balesetek főbb okai évről évre nem sokat változnak, az első helyen továbbra is a gyorshajtás áll, másodikként az elsőbbség meg nem adása, majd a szabálytalan irányváltoztatás és a bekanyarodás szabályainak meg nem tartása. És bár egyfajta nemzeti sportággá nőtte ki magát a rendőrség kritizálása a traffipaxok használata miatt, a lényeg, a fizikai törvényszerűségek nem változnak.  Mert mi is a baj a sebességtúllépéssel? Az, hogy aki halad, mi több, száguld, annak előbb vagy utóbb meg is kell tudnia állni. És nagyon nem mindegy, hogy e megálláshoz mekkora idő és tér szükséges. Márpedig minél magasabb egy test sebessége, annál hosszabb idő és ú szükséges ahhoz, hogy megálljon. Aki közlekedik, aki vezet, annak ezt nem árt újból és újból tudatosí­tania magában. Egy jármű féktávolságának két szakasza van: A reakcióidő (+ fékfelfutás) alatt megtett ú és a fékú. A reakcióidő (az észleléstől a teljes fékhatás kialakulásáig tartó idő) átlagosan 1 másodperc. Városi környezetben a megengedett legmagasabb sebesség általában 50 km/h. 50 km/h-s sebességgel haladva kb. 14 métert teszünk meg 1 másodperc alatt, ami annyit jelent, hogy amikor egy veszélyhelyzetet észlelve úgy döntünk, hogy fékezni kell, ennél a sebességnél 14 métert teszünk meg anélkül, hogy a jármű alattunk lassulni kezdene. A fékú számí­tására van egy képlet: S egyenlő v a négyzeten osztva két a-val. Ezt a képletet valószí­nűleg minden középiskolás kí­vülről fújja, de a jelentőségével még sok felnőtt is aligha van tisztában.

 

 

Ebben a képletben az s a jármű megállí­tásához szükséges ú hossza, v a haladási sebesség (m/s-ban) a fékezés kezdetén, a pedig az elérhető legnagyobb átlagos lassulás m/s²-ben. A fékú hossza a kezdeti sebességgel négyzetesen arányos, tehát, kétszeres sebességhez négyszeres fékú tartozik. Az egyik internetes oldalon van egy remek szimuláció arról, hogy mi a különbség ugyanazon gyalogos sértetlenségének valószí­nűségét illetően, amikor 50, illetve amikor 60 km/h-s sebességgel közeledik hozzá egy jármű. A két autó egyforma távolságra van a gyalogostól, amikor elindulnak, csakhogy az egyik 60-nal, a másik pedig csak 50-nel közeledik felé. (Többek között azért is tanulságos ez a videó, mert egy olyan csekély sebességkülönbség jelentőségét demonstrálja, amelyet mi magunk is igen könnyen engedünk meg magunknak az utakon…) Az előbbi 40-es sebességgel elüti a gyalogost, a másik éppen megáll előtte. Nagyon nem mindegy! Minél több veszély, illetve beavatkozást igénylő körülmény felbukkanásával kell számolni egy adott úszakaszon, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy az adott sebességkorlátot betartottuk-e vagy sem.

 

A megengedett legmagasabb sebességet a KRESZ-főszabály szerint a járműtí­pus és útí­pus kombinációjára határozza meg. Autópályán pl. egy motorkerékpárral legfeljebb 130 km/h-s sebességgel lehet közlekedni. De ha  az ú, amelyen a motoros halad, lakott területen belül van, és ettől eltérő tábla nincs, akkor csak 50 km/h-s sebességgel. Ezek az értékek maximum értékek, nem kötelező mindenkinek ennyivel menni, de az biztos, hogy ennél többel senki sem mehet. A sebességtúllépés – ahogy azt korábbi cikkeimben már fejtegettem – „sajátos műfaj” a szabályszegések között, mégpedig azért, mert sokszor nem jár egyedül: Aki sebességtúllépésben van, az előz ott is, ahol nem kellene vagy nem lehetne, az minden aggály nélkül átlépi a záróvonalat, holott tudja, hogy nem szabad. Aki sebességtúllépésben van, annak
csőlátása lesz, és nem érzékel olyan dolgokat, amelyek a saját testi épsége szempontjából is fontosak. És nem utolsósorban: Aki sebességtúllépésben van, jó eséllyel mások szabályszegésének is jobban ki van téve, vagy kevésbé veszi észre mások szabályszegését, és ezért kevésbé fog tudni reagálni rá.

 

###

 

Azok szerint, akik ezzel a témával professzionálisan foglalkoznak, nem létezik olyan megoldás, amely egymagában elegendő lenne a gyorshajtás problémájának megszüntetéséhez. Ehhez több tényező együttes hatása szükséges, mégpedig jó közútervezés, megfelelő sebességkorlátozás és szí­nvonalas járművezető-oktatás. A sebességkorlátozást jól látható, egyértelmű táblákkal kell jelezni, a sebességhatárnak pedig összhangban kell lennie az adott úszakasz forgalmi funkciójával, műszaki paramétereivel és az utat használó járművek tí­pusával. A pályaszintemelés, a pályaúszűkí­tés, illetve más forgalomcsillapí­tó eszközök alkalmazása szintén elősegí­theti, hogy az autósok, illetve motorosok lassabban közlekedjenek.

 

A magyarok macska-egér játékot játszanak az utakon az őket figyelő rendőrökkel. De mi van külföldön? Ott következmények nélkül száguldozhatunk? Hát nem… Az EU-ban működő Vera 3 projekt egy olyan rendszert tesztelt, amelynek segí­tségével az EU országai megoszthatják egymással a közlekedési szabálysértésekkel kapcsolatos információkat. Ez megkönnyí­tené az egyes országok számára a más tagállamokban lakó azon járművezetők megbüntetését, akik területükön nem tartják be a sebességkorlátozást, vagy más közlekedési szabálysértést követnek el. Külföldön sem érdemes ámokfutásba kezdeni, mert a fizika törvényszerűségei mellett más törvényekkel is megismerkedhetünk…