A gyalogosok elsőbbsége

Talán megbocsátják nekem, ha cikkemet saját, korábbi gondolatommal kezdem. Ennek oka részben az, hogy a most tárgyalt témával évekkel ezelőtt már foglalkoztam (Motorrevü, 2007/12-es lapszám), és a mottóban kifejtettek nagyon illenek a KRESZ most tárgyalt előí­rásaira. Vezetési tapasztalataim, mások megfigyelései, na meg egy másik témával kapcsolatos internetes vitában felmerült különös érv miatt most úgy érzem, újra beszélnünk kell róla.

E vitában az egyik hozzászóló annak a meggyőződésének adott hangot,
miszerint Magyarországon sokan inkább csak szerencséjüknek köszönhetik
azt, hogy balesetmentesen hazaérnek egy-egy ú végén, és nem annak, hogy
a szabályokat ismerik és helyesen alkalmazzák. Önök egyetértenek ezzel a
megállapí­tással? Igaz-e az, hogy Magyarországon állandóan igazolásra,
magyarázatra szorul minden szabály?

Vajon készségesebben betartjuk-e az előí­rásokat, ha értjük is, mintha csak bebifláznánk? Pontosan emlékszünk egyáltalán az előí­rásokra vagy csak hozzávetőlegesen? Önök szerint az a fő probléma, hogy nem ismerjük a szabályokat, vagy az, hogy nem értjük őket? Esetleg egyikben sincs hiba, csak soha, semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandóak tisztességes társasjátékosként viselkedni?

Lássuk újra a korábban már kivesézett szabályokat, és próbáljuk meg értelmezni azokat! Kérem Önöket, hogy ha valami továbbra sem egyértelmű, akkor azt a Motorrevü szerkesztőségén keresztül jelezzék nekem, mert visszajelzések hiányában sohasem lehetek biztos abban, hogy a cikkeimnek szánt üzenet valóban „átment”.

  • Kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. Útkereszteződésnél a bekanyarodó járművel – kijelölt gyalogos-átkelőhely hiányában is – elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ha azon az útesten halad át, amelyre a jármű bekanyarodik.
  • Azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, a jármű vezetőjének
    csak olyan sebességgel szabad megközelí­tenie, hogy a jármű vezetője az
    elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. A jármű
    vezetőjének a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet csak fokozott óvatossággal
    és olyan sebességgel szabad megközelí­tenie, hogy a járművel – amennyiben
    szükséges – az előtt meg is tudjon állni.

  • A kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt megálló vagy forgalmi okból álló
    jármű mellett meg kell állni, és továbbhaladni akkor szabad, ha a vezető
    meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok elsőbbségének a megsértése
    nélkül megteheti.

  • A vezetőnek fokozottan ügyelnie kell az útesten

    a) villamos megállóhelynél levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső
    járda között áthaladó gyalogosok, a menetrend szerint közlekedő járművek
    megállóhelyéről az útestre lelépő gyalogosok, az autóbuszra felszálló
    és arról leszálló gyermekek, továbbá

    b) egyedül vagy csoportosan haladó (áthaladó) gyermekek, a koruk, testi
    fogyatékosságuk vagy más ok miatt saját biztonságukra ügyelni
    felismerhetően nem képes személyek

    biztonságának a megóvására.

Lássuk először is, mit jelent az elsőbbség?

Az elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerí­theti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. Azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadályozhatja és nem zavarhatja áthaladásában. A Motorrevü korábbi lapszámaiban (2011/6-7-8. lapszám) éppen az akadályozás és a zavarás mibenlétével foglalkoztunk, úgyhogy ennek értelmezésébe itt és most nem mennék bele. Annyit azonban hangsúlyozni szeretnék, hogy a gyalogost megillető elsőbbségi jog a fenti fogalomhasználat alapján erősebbnek minősül, mint a járművezetőké.

Ennek egyszerűen az az oka, hogy a hirtelen irány- vagy sebességváltoztatásra kényszerí­tés tulajdonképpen már a veszélyeztetés fogalmát is kimerí­theti, mí­g az elsőbbséget élvező gyalogosokkal szemben a zavarás és az akadályozás is tiltott. Ez utóbbi két fogalom a veszélyeztetésnél enyhébb tartalommal bí­r, relatí­ve kisebb „baki” is könnyen kimerí­theti ezt a két fogalmat. Ha például valaki eltúlzott sebességgel közelí­t meg egy kijelölt gyalogos-átkelőhelyet, és ezzel a már éppen áthaladó gyalogost megijeszti vagy megtorpanásra kényszerí­ti, azzal már biztosan megzavarja őt, akkor is, ha tényleges veszélyhelyzet még nem alakul ki.

Annak oka, hogy a KRESZ az elsőbbségi viszonyok szabályozása során erősebben védi a gyalogost, mint egy járművezetőt, könnyen belátható: a gyalogosnak több a veszí­tenivalója, amikor a járművek úvonalát keresztezi, a jármű-gyalogos ütközés során a gyalogost fenyegető sérülési kockázat lényegesen nagyobb. (Amikor 2006-ban a baleset-megelőzéssel kapcsolatos cikksorozatot kollégámmal elkezdtük, még sokat polemizáltam magamban azon, hogy amolyan végső érvként bevessem-e egy-egy baleset véres részleteit. Akkor elvetettem ezt, ma már úgy érzem, néha nem ártana tudatosí­tani az olvasókban, hogy a közlekedési jogász – nap mint nap – milyen emberi gyötrelmek tanújává válik.)

A bekanyarodással kapcsolatos előbbiekben idézett szabály tapasztalataim szerint azok közé tartozik, amelyet motorosok és autósok egyaránt a leghamarabb felejtenek el, miután levizsgáztak a KRESZ-szabályokból. Az okát nem nagyon értem, az előí­rás meglehetősen egyértelmű, magyarázatot véleményem szerint felesleges hozzáfűzni.

Lássuk inkább a sebesség kérdését! Lakott területen belül főszabály szerint 50 km/h a megengedett legmagasabb sebesség. De egy kijelölt gyalogos-átkelőhely megközelí­tésekor még ez a sebesség is eltúlzottan nagy lehet, amennyiben a jármű vezetője – a forgalmi viszonyokat is figyelembe véve – éppen a sebesség miatt képtelen arra, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és annak közvetlen közelében történteket észlelje vagy azokra megfelelően reagáljon.

Egyfajta egzotikus tapasztalatként idézik az európai utazók azt a hollandiai vagy németországi példát, amely szerint a holland vagy német autós, motoros még akkor is megáll a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt, ha a gyalogos még a járda szélén áll, és éppen „csak” körültekint, mielőtt lelépne.

Képzeljék kedves olvasók, a magyar KRESZ indirekt módon éppen valami hasonlót vár el a magyar autósoktól és motorosoktól is. Hogy a mindennapi gyakorlat ettől annyira távol áll, az nem a KRESZ hibája. Kis hazánkban nem ez az egyetlen szabály, amely a leí­rtakhoz képest a gyakorlatban ennyit devalválódik… (Folytatjuk)

Motoros Mentők: Sikeres újraélesztés

Július elején egy eszméletlen beteghez riasztották a gödöllői mentőmotorunkat. A cí­m szerencsére az állomáshoz közel volt, í­gy a motoros mentőorvosunk, Dr. Demeter Balázs három perc alatt a helyszí­nre érkezett. A kiérkezéskor azt látta, hogy a betegnek sem keringése, sem légzése nincs. Azonnal elkezdte a beteg újra élesztését, amelyben aktí­v segí­tségére volt a beteg helyszí­nen lévő fia. A keringésmegállást egy súlyos ritmuszavar okozta, amelyet sikerült defibrillátor segí­tségével megszüntetni. Az áldozat fia a további ellátásban is komoly segí­tségére volt a mentőmotorosnak, í­gy mire a rohamkocsi körülbelül 15 perc elteltével a helyszí­nre érkezett, a beteg stabil keringési paraméterekkel és mesterségesen lélegeztetve kezdhette meg úját a kórház felé. Az eset érdekességei közé tartozik, hogy a beteget az újraélesztés után azonnal egy budapesti szí­vcentrumba szállí­totta a rohamkocsi, ahol egy 20 perces sürgősségi beavatkozás keretében megszüntették a szí­vkoszorús erében történt elzáródást, (szí­vinfarktus), amely a keringés megállásának közvetlen kiváltója volt. Még aznap délután felhí­vta az újraélesztést végző kollégámat a beteg fia, és megköszönte segí­tségét. Két héttel később csörgött Dr. Demeter Balázs telefonja, a beteg fia volt, majd azt mondta, hogy adok önnek valakit. A vonal túlsó végén újraélesztett páciensünk volt, aki elmondta, hogy teljesen jól érzi magát és tökéletesen meggyógyult. A mentőmotoros szolgálat újraélesztési statisztikája lényegesen jobb, mint más földi mentőegységeké, hiszen mozgékonyságunk és gyorsaságunk miatt lényegesen hamarabb tudunk a helyszí­nre érkezni, és í­gy optimálisabb körülmények között tudjuk megkezdeni az újraélesztést, ami a sikeresség legfontosabb záloga. Ez az eset az idei esztendő ötödik sikeres újraélesztése volt a mentőmotoros szolgálatnál.