A Fekete-tenger megkerülése – Török kávé feketével

Semmi gondom a súlyommal, mégsem szeretem a mérlegeket. Ennek ellenére számomra is izgalmasan hangzik az elmúlt túra összegzéseként állí­tott számsorozat. Öt motor, hat ország, 43 000 km, 2400 liter benzin, húsz nap, egy macska, egy teknős, megannyi veréb, 37 Celsius, 2405 méter, 300 liter ásványví­z, négy liter vodka és egy különleges világ…

Zsifi: Nem indulunk korán, hiszen egy egyszerű 600 km-es szakasz vár ránk egyetlen határátlépéssel. Szinte folyik az aszfalt, olyan meleg az idő. A határnál megkezdődik a kalandtúra. Négy motor, négy motoros és csupán három úlevél… Némi szervezkedés, majd ötórányi fűben alvás, szúnyoghajkurászás után megérkezik a hiányzó dokumentum. Romániába lépve szó sem lehet arról, hogy behozzuk a lemaradást, ezernyi település, mindegyikben legalább egy traffipax. A Király-hágón kicsit belehúzunk, a nap talán egyetlen élvezetes szakaszát abszolváljuk. Az esti megérkezés éjszakai lesz, amihez még az időzóna is hozzáad egy órácskát. íbel bölcsője kényelmes és finom.

B. Jani: Három napja indultunk el Magyarországról. Négy társammal együtt összesen öten vágtunk neki a túrának. Mivel az ország különböző pontjairól vagyunk, ezért közös találkozóhelynek Tamási íron szülőfaluját, a székelyföldön fekvő Farkaslakát (Lupeni) jelöltük ki. Egy kis panzióban szállunk meg, ahol én nagyjából éjfélig jól elvagyok a tulajdonos és némi áfonyapálinka társaságában, mire társaim végre megérkeznek. Másnap már közösen indulunk túránk első állomásához, a Duna-deltához. Ezen belül is az alsó, Szent György-ágat célozzuk meg, hogy elérjük a Fekete-tengert, hiszen a túra ennek megkerüléséről szól, még ha később nem is szorosan a partjai mentén motorozunk.

Zsifi: Elérve a deltát, csodálatos táj tárul elénk. Sátrazás a terv, de végül egy üdülőkomplexumban alszunk. Itt beszélgetünk egy kanadai sráccal, aki kényszerből túrázik. Sajna kirúgták a munkahelyéről, ezért úgy döntött, körbemotorozza Európát. Kanadában jó lehet munka nélkül élni.

B. Jani: A torkolatot elhagyva másnap irány Bulgária. A határ felé a sí­kvidéki utazás unalmában jól szórakozom a különös helységneveken: Szaturnusz, Neptunusz, Jupiter, Vénusz, Augusztus 23, Május 2. A román–bulgár határ ugyan nem schengeni övezet, de az átkelés rendkí­vül gyors, igazi uniós. Pénzváltás után továbbhaladtunk dél felé a tenger partvonalán. Célunk, hogy minél közelebb jussunk a török határhoz. Útközben egy remek kebab plusz jégkrém párosí­tást veszünk magunkhoz ebéd gyanánt. A kiszolgálás kitűnő, fejenként ezer forint körüli áron degeszre esszük magunkat.

Zsifi: Másnap reggel hatkor már 25 fok van, ma sem fogunk fázni. Bulgáriában már csak a tankolás izgalmas, hiszen itt a benzin 300 Ft alatt van. Gyorsan felmászunk a hegyre, a török határátkelő 600 méter magasan van, kellemes klí­mával. Egy óra alatt és húsz dollárral megrövidülve sikerül belépnünk. Leereszkedve a hegyről a hőmérő mutatója elsöpri a 35-ös számot is. Az első városkában megjelennek a kunyeráló kissrácok. Nem lehet őket könnyedén elzavarni, de amikor beülünk egy étterembe, a tulaj leveszi a vállunkról ezt a gondot.

Jóllakottan gurulunk be a Gallipoli-félszigetre, mely a Jón- (Égei-) és a Márvány-tengert választja el. Az idő pazar, az ú hibátlan, kanyargós és mindezekhez remek társ a látvány: a tenger csipkés sziklái szegélyezik utunkat.

B. Jani: Megnézzük a Zsifi kí­vánságlistáján szereplő Mártí­rok emlékművet a félsziget alsó csücskében. Monumentális méretekkel rendelkezik, lenyűgöző látvány. Rövid kompozás után Canakkaléban találjuk magunkat, elhagyva Európát. Minden igyekezetünk ellenére Tróját már nem látjuk aznap este, nem sokkal záróra után érkezünk a kapuhoz. Másnap reggel azért sikerül megtekintenünk a romvárost és persze a falovat. Próbáltam átérezni a hely szellemét, de valahogy nekem nem jött át. Talán többet kellett volna a történelemórákon figyelnem.

Szeretek olyan helyekre menni, ahol még nincs kitaposva minden ösvény,
sőt, olykor az ismerősök szerint kannibálok lakják, akik lerágják a
lábadat, a bőrödből dobot és táskát csinálnak, megisszák a benzint és
tüzet pisálnak.

Zsifi: Gyorsan továbbállunk. Nincs a tervben, de úba ejtjük Pamukkalét, mely túránk legdélebbi pontja is egyben. Elkezdődik a tortúra. Fizetünk a parkolásért, majd fizetünk a parkba belépésért, nem fizetünk a fürdésért, í­gy nem is pancsolunk, pedig jólesett volna. Izgalmas, hogy a kicsapódott mészkő szinte gumis, í­gy meredeken is biztonságosan lehet közlekedni – kötelezően mezí­tláb. Egy helyi segí­t a szállásban, épp van egy motel, ami az övé. Aztán ahogy közeledünk, már az unokatestvéré, majd a végén kiderül, a tesó ott dolgozik. így megy ez.

Túrák A Fekete-tenger megkerülése

Hajnali reggelit kérünk, le akarjuk tudni az utat egészen Kappadókiáig. A hatszáz forintos benzin spórolásra késztet, í­gy átvágunk. Remek döntés, hiszen 1000 méter felett elfogy a burkolat, terepesre vált a túra, megmásszuk az első hágót is, ami 1423 méter. Mire észhez térhetnénk az ámulatból, máris 1686 méter magasan egyensúlyozunk a dög nehéz motorokkal.

Túrák A Fekete-tenger megkerülése

B. Jani: ítbukva a hegyen, a naplemente aranyló fényében közelí­tjük a süveges kőzetekből álló Göreme Nemzeti Parkot. Kappadókiát 37 Celsius körüli száraz, napos időben érjük el. Ez nagy ajándék számomra, mert előző évben pont a zord időjárás miatt kellett kihagynom. Szállásnak a Göremében lévő Panoráma kempinget választjuk. Nevéhez méltóan mesebeli panoráma tárul elénk a kemping egyik magasabb pontjáról, amit természetesen azonnal agyonfotózunk.

Túrák A Fekete-tenger megkerüléseZsifi motorja: Honda XL 1000 V Varadero 2005

  • Indulás előtt új gumit, fékbetéteket, teljes szervizt kapott.
  • A komplett túrafelszerelés, személyes holmik három kofferben és egy ví­zálló hengerzsákban kb. 60 kg pluszsúlyt jelentettek
  • Sem aszfalton, sem terepen nem okozott nehézséget a megpakolt motor vezetése
  • A fogyasztás 5–5,5 liter/100 km volt átlagosan
  • Az ú során semmilyen probléma nem merült fel, csupán egy
    kipufogótömí­tés hallatta a hangját a túra vége felé, ami betudható a
    grúz, orosz, ukrán benzin minőségének
  • A gumi (Metzeler Tourance) nagyjából 40%-os állapotban volt az utazás végére
  • A 12 000-es ciklus miatt szervizelni nem kellett az ú során

Zsifi: Az este remek hangulatban telik, gázégők tábortüze mellett sztorizgatunk. Nyugodt éjszaka után kihasználva a hajnali fényeket, fotózunk, megmászunk kisebb-nagyobb sziklákat, bekukkantunk a kőbe vájt házakba. Ebédhez készülődve belefutunk egy német motorosba, aki hasonló úon van, mint mi, csak ő négy hónapot szánt rá.

B. Jani: Törökország nagy ország igen változatos tájakkal, emberekkel. Ez a változatosság jellemző az úhálózatra is. Bayburt várost elhagyva északnak vettük az irányt, hogy Ofnál elérjük a tengerpartot. A két város közötti fő közlekedési úvonal hamar átváltozik aszfaltról murvára, majd murváról kövesre. Közben az ú csak tekeredik felfelé a hegyen, ahol elhagyva a kétezer méteres magasságot, életem egyik legszebb panorámája tárul elém. Nem sokkal később elérjük a hóhatárt, ami a mi esetünkben a ködhatárt is jelenti. 2400 méteres tető után lefelé ereszkedünk a sűrű ködben. Aztán hirtelen kitisztul a levegő és az északi oldalon az előzőnél is szebb vidék tárult a szemünk elé. Kezd borongósabb lenni az idő, a kövek és a murva lefelé csúszós, az ú keskeny és úgy néz ki, hamarosan sötétedik is. Egy lélekkel sem találkozunk úközben, a szürkület egyre erősebb. Megszűnik számomra az idő fogalma és csak gurulok lefelé, várva, hogy elérjünk végre egy települést. í“ráknak tűnik, mire meglátjuk az első lakóházat.


Zsifi: Nem akarunk megállni, törünk a grúz határ felé, hogy mihamarabb érezhessük az ismeretlen világ illatát. Végül Rize városban egy motel pihenésünk szí­ntere. A hetedik emelet ellenére nem élvezhetjük a kilátást, ugyanis szó szerint leszakad az ég. A felhők sí­rása kitart reggelig, í­gy esőruhában csomagolunk. Útközben az egyik hegyoldal elborí­tja az utat. Izgatottan figyeljük, ahogyan a markoló eltakarí­tja az úakadályt, várhatóan a határátlépés komolyabb megterhelés lesz, mint az itteni várakozás. Megnyí­lik az ú és mi felgyorsult szí­vveréssel csavarjuk rá a gázt, hiszen alig húsz kilométer a kalandok földjéig. A török–grúz határon hatalmas tömeg, végtelen kamionsor és szigorú őrség fogad.

Miként zajlik a határátlépés és milyen kalandos utat járunk be a túra további részén? Nos, erre a folytatásban adjuk meg a választ…

Folytatjuk