A csillapí­tás helyes beállí­tása II. rész

A rugó-előfeszí­tés, illetve a rugóalap beállí­tásához az előző cikkben megadtuk az alapokat ahhoz, hogy most a hidraulikus csillapí­tással az egész rendszert személyes igényeinkhez igazí­thassuk; hiszen a finomhangolást csak akkor tudjuk elvégezni, ha a geometriai értékek a helyesen konfigurált rugózásnak köszönhetően stimmelnek.

A villa csillapí­tásának alapbeállí­tása

Mielőtt elkezdenénk csavargatni a csillapí­tás állí­tócsavarjait, feltétlenül jegyezzük fel az eredeti beállí­tásokat! Ehhez lassan, klikkről klikkre vagy félfordulatokkal tekerjük be a csavart az óramutató járásával megegyező irányban! Jegyezzük fel a kapott értéket!

  1. A beállí­tási értékeket a villán szinte mindig a teljesen zárt pozí­cióból
    számolják. Ennek oka, hogy a tűszelepek ebben a helyzetben teljesen
    zárnak, mí­g a minimális állí­tási pozí­ciót általában szerelésnél lehet
    módosí­tani.

  2. Ha az összes állí­tócsavart maximálisra, azaz a legkeményebb
    csillapí­tásra állí­tottuk, akkor rugóztassuk meg ismét a gépet! Érzünk
    változást? Jó esetben a motornak lassabban kell be- és kirugóznia. Az
    állí­tási tartomány nagysága minden gyártónál más. A japán gyártók
    legtöbbször szűkre szabják ezt a tartományt, ami í­gy nem enged extrém
    beállí­tásokat, amelyek jelentősen befolyásolnák a menettulajdonságokat.

  3. Minden állí­tócsavart csavarjunk ki teljesen, és ismét rugóztassuk meg a
    motort! A gépet most tésztásnak és puhának érezzük, kirugózásnál talán
    még után is leng. Próbáljunk ki különböző beállí­tásokat, ezáltal képet
    kaphatunk a villa és a lengéscsillapí­tó állí­tható tartományáról.

  4. Az összes állí­tócsavart állí­tsuk vissza eredeti helyzetébe, és kezdjük
    el a csillapí­tási fokozatokat úgy korrigálni, ahogy azt szükségesnek
    tartjuk!

Húzzuk be a féket, majd erősen nyomjuk össze a villát!

Figyeljük meg a rugózást és a csillapí­tást!

Jó tanács: a villa húzófokozatát úgy állí­tsuk be, hogy a motor eleje kirugózás után néhány milliméterrel a kiinduló helyzet fölé kerüljön, és csak ezután álljon meg.

Sportos vezetéshez a fent leí­rtakhoz hasonlóan végezzük el a beállí­tást. Aztán a húzófokozatot kis lépésekben addig csavarjuk be, amí­g a villa utánlengése már nem tapasztalható, tehát kirugózás után rögtön megáll a kiindulási helyzetben. Figyelem: minden módosí­tást csak egyesével végezzünk, hogy egyértelműen lássuk a hatását.

Figyelem: a beállí­tásokat mindig mindkét villaszáron egyidejűleg módosí­tsuk.

A nyomófokozati csillapí­tást csak érzéssel lehet meghatározni. Ezért ezt csak menet közben tudjuk vizsgálni. Kiindulásként válasszuk a kezelési kézikönyv által ajánlott beállí­tást vagy egy középső pozí­ciót, és az egyes próbautak után módosí­tsuk kényelmes (lágy) vagy sportos (kemény) irányba.

Tegyünk egy próbakört, és figyeljünk arra, mi változott! Jobb lett, vagy talán rosszabb? Tekerjünk még egy pár klikket a kí­vánt irányba! Ha nem javul a helyzet, térjünk vissza a feljegyzett kiindulóhelyzethez, és próbáljunk ki egy másik lehetőséget!

 
Balra: Felső villadugó húzófokozat- állí­tási lehetőséggel

Működési elv: becsavart tű = kemény csillapí­tás. Nyitott tű = lágy csillapí­tás

Jobbra: A nyomófokozati csillapí­tásberugózáskor hat, és alul, a lenti

szelepnél kell beállí­tani



Csillapí­tási alapbeállí­tások a rugóstagon

Az ülésnél megfogva nyomjuk össze a motort! Felismerhető késleltetéssel kellene kirugóznia és legkésőbb egy másodperc elteltével el kellene érnie a kiindulóhelyzetet. Ha a motor hátulja rántásszerűen, kontrollálatlanul rugózik ki, ráadásul utánleng, akkor meg kell növelni a húzófokozati csillapí­tást. Ha viszont a rugózás érezhetően „beragad”, és csak nehezen rugózik ki, akkor csökkentsük azt.

Egy laikus számára a hátsó váznyúlványon is alig érezhető a nyomófokozati csillapí­tás. Csak tapasztalt szakértők érzik, hogy rugózáskor az ellenállás a rugó erejéből, a hidraulikus nyomófokozatból vagy a himbarendszer hatásaként bekövetkező progresszióból adódik-e.

A motor hátulját nyomjuk össze erősen és figyeljük meg a csillapí­tást!


A nyomófokozati csillapí­tás a rugó összenyomódásának sebességére reagál. Ha gyorsan és erősen összenyomjuk, akkor ellenállás épül fel. Ha a rugókat lassan, nagy súllyal nyomjuk össze, akkor ez az ellenállás elmarad. Az alapbeállí­tásnál itt is tartsuk magunkat a gyártó által ajánlott értékekhez! Ezeket csak akkor változtassuk meg, ha biztosan módosí­tani akarjuk egy irányba.

 

Balra: A mai rugóstagokon a húzófokozat állí­tócsavarja alul található

Jobbra: A nyomófokozatot ezenkí­vül még a rugóstag és a kiegyenlí­tőtartály

között is lehet állí­tani

Itt is az állí­tócsavarral mozgatott tűszelep szabályozza az ellenállást



Alapvetően érvényes:

  • A nagy húzófokozati csillapí­tás fékezi a kirugózási folyamatot, és például váltott kanyarokban stabilabbá teszi a motort. Túlságosan kemény húzófokozat esetén a motor gyorsan egymást követő úhullámokon „beragad”, és ezáltal kényelmetlenné válik.
  • A kisebb húzófokozati csillapí­tás következtében a motor a rugók
    összenyomódása után gyorsan visszatér a kiindulóhelyzetbe és jobban
    elnyeli a további ütéseket. Ha a húzófokozat viszont túlságosan lágy,
    akkor úhullámok után a gép többször túlleng a kiindulóhelyzeten,
    ezáltal instabillá és tésztássá válik.

  • A nagy nyomófokozati csillapí­tás feszes, sportos rugózást eredményez, de
    súlyos pilóta vagy nagy teher esetén is hasznos. Ha viszont túl sok a
    nyomófokozat, akkor a kerék keményen lepattan az ú egyenetlenségeiről,
    és a motor kényelmetlenné válik.

  • A kevés nyomófokozati csillapí­tás finom válaszreakciókat eredményez nagy
    rugózási kényelemmel, és különösen a könnyű pilótáknak felel meg,
    viszont lehet, hogy szivacsos érzést ad kanyarban, és nagyobb
    úhullámokon felüthet.

Figyelem: a rugóstagon a húzófokozati csillapí­tás a rugó mindkét
irányában nyitott gyűrűrése miatt a rugó összenyomódásakor a
nyomófokozatot is befolyásolja.