A Royal Enfield 1901-ben mutatta be első motorkerékpárját Nagy-Britanniában, a Bullet pedig 56 éve gördül le a futószalagról Indiában, ahol a Royal Enfieldnek immár éppúgy kultusza van, mint a bollywoodi álomgyár filmjeinek. Vajon hogy csinálják?
A Royal Enfield Classic 500-as egyhengerese vígan pöfög. „A barátaim irigyelnek” – árulja el az indiai újságíró, Varoon P. Anand, aki épp egy új Royal Enfield Classic Chrome-mal indul únak. Csak próbaképpen. Ami miatt különösen izgatott: „A Royal Enfield igazi mítosz.” A legenda pedig újjászületik napjainkban.
| Kattintson a képre a galériához! |
Az indiai motorkerékpár-márka ugyanis évekig csak tengődött. Az okok sokfélék. A régi, osztott blokkos Enfield beceneve „Royal Oilfield” volt, az állandó olajfolyásra utalva. Az eredetileg brit egyhengeres az 1930-as évektől szinte változatlan formában, jobb oldalon elhelyezett váltóval készült. A legrégebben gyártott motorkerékpár tradíciójával minőségi problémák álltak szemben. Megmaradt viszont hűséges rajongótábora, amely továbbra is örömét lelte a motor lendtömegében és forgatónyomatékában, de épphogy biztosította a cég túlélését.
![]() |
| A régi gyár Chennaiban: évente kereken 70 000 Royal Enfieldet gyártanak itt. 2012-ben új üzemet építenek |
Azóta sok minden megváltozott. A motor és a váltó immár egy egységet képez, és a hajtómű már teljesíti az európai károsanyagkibocsátási szabványokat. A két gyújtógyertya Indiában sokat reklámozott kötelező elem. A váltókar már 2005 óta a bal oldalon van, és a motort a berúgókar mellett már önindítóval is életre lehet kelteni. Az 500-as változat üzemanyag-ellátását ráadásul elektronikus befecskendezés biztosítja. A Classicot 2009-ben mutatták be Indiában. A motor telitalálatnak bizonyult: „Immár az eladásaink 40 százalékát teszi ki” – mondja Venki Padmanabhan, aki 2011 januárjától vezeti a Royal Enfield céget. Az Indiában eladott Enfieldek összesen 90 százalékát az olcsóbb 350-es, karburátoros, 20 lóerős modellek teszik ki. A Classic 350-re a vevőknek nyolc hónapot kell várniuk, mivel a gyártás egyelőre nem éri utol a keresletet.
| Történelem | ||||
A Royal Enfield márkát 1893-ban alapították Nagy-Britanniában. Akkoriban a cég kerékpárokat és fegyvereket gyártott. Ezekből az időkből származik a precizitást ígérő „Made like a gun” szlogen (úgy készült, mint egy fegyver). 1901-ben gyártották az első motorkerékpárt, de csak 1933-ban mutatták be a Bullet (golyó) elnevezésű 250 cm³-es motort. 1939-ben a Royal Enfield egy 125-ös kétüteművel jelent meg: a Flying Flea (repülő bolha) a DKW 100 RT 25 cm³-rel megnövelt lökettérfogatú másolata volt, amelyet a második világháború alatt menetkészen, ejtőernyővel dobtak le a bevetés helyszínére. Két indiai üzletember 1949-ben megkezdte a Royal Enfield importálását Indiába.
|
A Chennai melletti Thiruvottiyurban lévő régi gyárban mindössze 200 fő intézi az eladásokat, illetve felelős a designért és a fejlesztésekért. Nagyjából 1500 alkalmazott készíti a motorokat a hét hat napján, éjjel-nappal, három műszakban. A csarnokok tisztára vannak söpörve, a szakszervezeti munkásoknak több fi x munkaszünet jár, és a gyári ebédlőben étkeznek. Robotok és gépek helyett a kézi munkát részesítik előnyben. Összeszerelés után a motorokat egy segédvázba helyezik, majd kipróbálják, mielőtt teherviselő elemként belehelyeznék őket a feketére fényezett vázakba. A lemezből készült darabok, mint például a sárvédő és a tank, krómozva vagy kézi fényezéssel készülnek. A finom vonalakat a tankra Jaya és testvére, Kishore Kumar festi ecsettel. Az alkatrészek 70 százaléka, a váztól kezdve a kerekeken át a rugózóelemekig, indiai beszállítóktól származik. Csak az elektronikus befecskendezés jön a Keihintől Japánból és az akkumulátorok Olaszországból. Két futószalagon készülnek a 350-es és az 500-as motorkerékpárok, amelyek a végső összeszerelés után egy mérőpadra kerülnek, majd egy pilóta megjáratja őket egy tesztpályán, ahol még egyszer ellenőrzi az erőforrást és a futóművet.
A 2010-es 52 574 motorkerékpár után 2011-ben több mint 70 000 darab készült el, de ezzel ki is merült a régi gyár kapacitása. 2011 szeptemberében ezért a vállalkozás területet vásárolt a bővüléshez. A Chennaiban lévő új üzem, ahol 2013 tavaszára tervezik a gyártás megindítását, évi 150 000 motorkerékpár gyártására alkalmas, és 200 000 négyzetméteres alapterületével ötször akkora, mint a régi gyár. „A Daimler és a Nissan a szomszédunk” – dicsekszik az Enfield értékesítési vezetője, Shaji Koshy. Elsőként a fényezés és a végső összeszerelés kerül át az új csarnokokba, az erőforrás továbbra is Thiruvottiyurban készül majd.
![]() |
| A váz és a kerekek éppúgy indiai beszállítóktól származnak, mint az összes alkatrész 70 százaléka |
Az új, korszerű gyárhoz egy múzeumot is építettek. A Royal Enfield marketingje ugyanis működik: az indiaiak milliói által nézett Bollywood-filmekben szereplő szépségek előszeretettel mutogatják magukat Royal Enfieldek hátsó ülésein, a reklámkampányok egyértelműen a fiatal férfiakat célozzák meg. Például a „Leave Home” szlogennel, ami magyarul azt jelenti, hogy tessék végre elhagyni a szülői házat. Mindezt az a kijelentés is erősíti, mely szerint „Csak a nők három százalékának van olyan barátja, aki még a szüleinél lakik, 88 százalékuknak olyan, aki egyedül él.” Egy olyan országban, ahol a házasságok még a szülők akarata szerint köttetnek, ez igazi kalandokat ígér. Aki Royal Enfielddel motorozik, az más, mint a Hondát és Bajajt vezető pilóták ezrei. Indiában is egyre többen akarnak különbözni másoktól, kitűnni a tömegből. Ehhez a szabadság, az utazás is hozzátartozik. „Az irodai munkát végző indiaiak akár 16 órát is dolgoznak egy nap” – meséli Padmanabhan. A Royal Enfieldet szabadidős szórakozásként adják el. Ez új találmánynak számít Indiában, ahol a családfő gyakran az egész családot szállítja motorján.
![]() |
| Egy utolsó teszt a próbaú előtt: a tükröket és az indexeket már beburkolták a szállításhoz |
„Túrákat kínálunk, emellett Indiában 200 Enfield-klub működik, amelyek egyenként 20-700 tagot számlálnak” – mondja Koshy. A hangzatos nevekkel illetett túrákról, mint például a „Himalája-odisszea” vagy a sivatagi „Rann of Kutch”, amelyeket szerelő és orvos is kísér, videó készül, amelyet feltöltenek az internetre. Évente egyszer a rajongók hatalmas partit rendeznek Goában.
![]() |
| Biztos kézzel: a Royal Enfield tankjának összes díszcsíkját Jaya és testvére, Kishore Kumar festi |
„így adjuk el a motorokat ” – árulja el Padmanabhan. Hiszen mítosz ide vagy oda, a több mint 185 kilogrammos egyhengeres motorok Indiában, ahol 100 kilogrammos, 100 köbcentis robogókkal találkozik az ember, igazán férfi as darabnak számítanak.
![]() |
| Kézi munka: munkások szerelik össze, itt még nem találkoztunk robotokkal |
A 2011 szeptemberében bemutatott Classic 500 Chrome változata átszámolva 620 000 forintba kerül Új-Delhiben. Változtatások: újrahangolt befecskendezés, 18 helyett 19 colos első kerék. Bár a módosított tengelyfelfogatás a villán nagyobb utánfutást eredményezett, minden problémát, mint például a nagyobb sebességnél tanúsított instabil egyenesfutást, nem sikerült vele megoldani. Aminek egyébként amúgy sincs túl nagy szerepe India katasztrofális újain, ahol tehenek kószálnak és káosz uralkodik. „Igyekszünk javítani a minőségen és a manőverezőképességen” – állítja.
![]() |
| ROYAL ENFIELD CLASSIC – Régi stílus, vadonatúj motor: a 27 lóerős Royal Enfield Classic Chrome 2011 szeptemberében jelent meg az indiai piacon. Gondosan megtervezték a jól ismert helyzetjelző lámpákkalés egyszemélyes nyereggel |
A Royal Enfield további sikeressége érdekében új motorkerékpárokat is terveznek. Egy új vázzal ellátott café racert az ígéretekhez híven már idén kihoztak. További híresztelések kaptak szárnyra 700 cm3-es motorokról és egy dízelváltozatról. Padmanabhan szerint biztos: „Meg akarjuk őrizni az örökséget. Az Enfieldnek fenn kell maradnia.“












