Finálé: Rózsa Művek Hornet

Kicsavarta végtagját és fordítva rakta vissza. Sarokcsiszolóval megcsonkította áldozatát. Terméskővel ütlegelte. Aztán homokszóróval esett neki. Hogyan választotta ki áldozatát? Mik voltak az indítékai?

Csöng a telefon. Hívó fél: a Rózsa unokatestvérek, ha úgy tetszik, a Rose Custom- Motorcycles. Két fazon, akik egy ideig Yamaha XJ900-asokból építettek café racereket. Kérdés: érdekel-e egy átépítés? Persze, az mindig. Oké, de ez egy Honda Hornet… Ha motorépítő lennék, a legutolsó dolog lenne, hogy egy Hornetet válasszak bármiféle átépítési alapnak. Mert mit is lehetne belőle csinálni? Milyen stílus az, aminek a csírái benne vannak egy Hornetben?

A létező legkonvencionálisabb kinézet, soros négyhengeres blokk, még azt is nehéz elmondani, hogy milyen. Tényleg, te mit mondanál, ha valaki megkérdezné, hogy milyen egy Hornet? Na, ugye! Bár, ha jobban belegondol az ember, mégiscsak létezik egy stílus, amihez jó lehet… Vagy harminc évvel ezelőtt az akkori MC-nkben volt divat, hogy a biker kollégák sornégyes japcsikból építettek lowridereket, általában rat style-ban. Hogy mi is az a rat style, vagy patkány stílus?

Bármiféle átépítés lehet – akár streetfighter is –, amelynél a randaság, elhanyagoltság hangsúlyozása a lényeg. Egy rat bike akkor szép, ha ütött-kopott, és akkor ronda, ha csillog rajta a króm. De akkor meg nem rat bike. Ultramód leültetett futómű, döntött villaszög, egyenes kormány, előre szerelt lábtartók (rozsdásak, max. ecsettel festettek), hátra minél szélesebb gumi, lehetőleg autógumi, esetleg merev felfüggesztés, sportlégszűrők a karbisoron és üres kipufogók, nálunk ezek mentek anno.

Az ülés gyakran csak egy fémlemez. Az egészet körüllengi valamiféle posztapokaliptikus Mad Max-hangulat, az emberiség maradéka hordákba verődve küzd a túlélésért, vízért, üzemanyagért, hulladékokból összetákolt roncsokon száguldozik stb. Na, mint kiderült, ez a Hornet is rat bike, de annyira mégsem, mert ami rajta van, az igényes, szép munka, szakértelemről árulkodik.

Így nehéz elhinni, hogy a harmadik világháború és az atomcsapás után összeturkált vasakból, lemezekből tákolták össze. Elég csak a villahidakra vagy a fékfolyadék tartályára pillantani, látszik, hogy jó anyagból készítette a hozzáértő mester. Az egész úgy indult, hogy a Rózsa (unoka)fivérek valamikor gyerekek voltak. Aztán sok más gyerekhez hasonlóan felnőttek, és – ez már különbség a többi gyerekhez képest – a Rózsa Művek lett belőlük, legyen elég annyi, hogy egy olyan izé, amely profi fémmegmunkáló gépekkel és mesterekkel rendelkezik, és ettől van az, hogy merő hobbiból motorokhoz is gyártanak ezt-azt, na, meg építik is a motorokat. Ha ehhez még hozzáveszünk egy gyermekkori barátot, akkor összeállnak a rat bike Hornet születésének körülményei.

Ez a gyermekkori barát – Füredi Gábor – ugyanis egyszer csak beállított a Rose Customhoz egy csonkolt Hornettel és egy elképzeléssel, hogy mit is kellene a csonkolt, de ettől függetlenül is viharvert motorral kezdeni. Az elképzeléshez Ádám és Tamás hozzáadták a magukét, és konszenzus után nekiláttak a munkának. Mit is jelent az, hogy viharvert? Hát vehetjük akár szó szerint is, hiszen a tankon olyan horpadások, zúzódások és karcolások voltak, amit ugyan semmiféle jégeső nem, de egy kiadós meteoritzápor akár okozhatott is. És akkor mit jelent esetünkben a már hangalakjában is baljós csonkolás? Azt, hogy a gyermekkori barát flexszel esett neki a Hornetnek és levágta róla a lábtartó konzolokat.

Hónapokkal korábban: fent nevezett Füredi Gábor több motor tulajdonlása után meglátott egy hirdetést egy eladó 2004-es CB600F Hornetről, amely aztán jó ideig nem talált gazdára, viszont lakhelyétől mindössze pár száz méterre hirdették. Átsétált egy kitöltött adásvételivel az eladóhoz, és megvette a motort, amely bevallása szerint nem tetszett neki különösebben, annál inkább az ára. Azt is bevallotta, hogy nem szereti a gyári állapotú motorokat, azokat csak kiindulási alapnak tekinti.

Azt sem titkolta, hogy egy próba után meglepődve tapasztalta, hogy milyen jó motor is a Hornet, ám ez a felismerés sem volt képes visszatartani az elhatalmasodó vágyat – átalakítani, megszüntetni a gyári állapotokat. Egyszer csak elpattant a húr… rávetette magát a védtelen motorra, kicsavarta a kormányát és lefelé fordítva szerelte vissza!

Majd homokszóróval esett neki és eltávolította az amúgy már sérült fényezést. Felordított, amikor meglátta, hogy a fényezés alatt gletteléssel javított horpadás lapul meg. „Még ott, melegében a homokszórónál felkaptam egy nagy terméskövet és összevertem-dobáltam a tankot” – emlékezett vissza tettére FG. Érdemes megfigyelnünk, hogyan kerítette hatalmába a pusztítás szenvedélye FG-t, hogyan ragadtatta magát egyre drasztikusabb cselekedetekre mintegy felbátorodva előző tetteitől.

Vegyük észre a kormánycsavarás és a végtagok csavargatása, a homokszórás és a megnyúzás közötti kriminálpszichológiai párhuzamot, amelyet a terméskővel ütlegelés (vesd össze: az áldozat agyonverése) követett. Szakértők szerint tettének következményeitől akart megszabadulni (v.ö.: áldozat eltüntetése), amikor átvitte a motor földi maradványait a Rose Customhöz. A motor átépítésére már egy ébredő lelkiismeret-furdalás egyértelmű jeleként tekinthetünk.

A rehabilitáció lépései a következők voltak: a Rose CustomMotorcycles csodaszép mart alumínium felső kormánykiflit készített, az alsó maradt a gyári. Eltávolították a Hornet eredeti, ám lefelé fordított kormányát és a telószárakra csavarozott clip-on kormányokkal helyettesítették. A felni és a Nissin féknyergek is maradtak a gyáriak, a féktárcsát azonban hullámosra cserélték, saját gyártású üveg-rozsdamentes acél fékfolyadéktartályt készítettek hozzá, melyet kereskedelmi forgalomban kapható főfékhengerrel és karral egészítettek ki. Következett a motor új személyiségét jól tükröző új arc, vagyis a lámpaidom elkészítése. Ezt alulemezből kalapálták-hengerelték, majd szegecselték, végül szálcsiszolták, bátran állíthatjuk, hogy a motor legkarakteresebb része lett a stílusában hozzá illő rajtszámtartóval egyetemben. Eltüntették a teljes műszerezettséget és visszajelzőket, az alapvető tudnivalókat egy, a bal térdhez helyezett óra mutatja, melyet egyedileg tervezett és gyártott alumíniumkonzol tart.

A motoros lába custom katalógusból választott széles, fogazott krossz lábtartón nyugszik, a hátsó fék pedig egy új értelmet nyert csavarkulcsból lett pedállal üzemeltethető, de ha már itt járunk, meg kell említenünk a villáskulcsból hajlított oldaltámaszt is. Eltávolították a váznyúlványt, így optikailag egy kifejezetten rövid, kompakt, mindazonáltal légies sziluettet kaptak. A hosszan hátranyúló, gyári lengővilla fölött mintegy lebeg az alkotó elme másik gyöngyszeme, a gördeszkából átalakult nyereg. A tulajdonos egyik legszilárdabb elhatározása volt, hogy az ülés az ő kedvenc deszkájából készüljön, ezt nem is bízta másra. Ő maga dolgozott vele, dekorálta és látta el azzal a felirattal, amelyet a mi mértéktartó hozzáállásunk tilt megismételni.

Az ülést a tulajdonos kedvenc bokszere díszíti. És akkor már hadd említsük meg a tulajdonos törvénytiszteletének kétségtelen bizonyítékát, a vizsgára visszacsavarozható váznyúlványt, amely a vizsgák közötti időszakban a garázsban pihen. Végezetül hadd hívjuk fel a figyelmet az újrahasznosítás egy jeles példájára, a gördeszka egyik tengelyéből készült valóban szép konzolra, amely a zárófényt és a parányi Kellerman- szerű indexeket tartja. Nem állítjuk, hogy ezzel kimerítettük a rat Hornet átalakításának témáját, de kedves Olvasóinknak is szeretnénk felfedezni való részleteket hagyni, melyek után kérdések merülhetnek fel.

Amúgy a lehetséges kérdéseket a motor tulajdonosa egy öninterjú során már megválaszolta. Íme, néhány közülük: – Mi lesz a műszakival? – Két évig van rajta. Ha eljön az idő, visszaalakítom, talán átmegy. Addig még sok idő van. – Nem, nem félek a rendőri intézkedéstől. Eddigi tapasztalataim alapján, ha látják, hogy igényes, és én is megfelelően állok hozzájuk, nem csinálnak ügyet belőle. – Igen, nincs dob. Nagyon hangos. Ez van. Többször mentette meg az életemet a hangos kipufogó. – Mit látok ebben a kis tükörben? Ez visszapillantó, nem visszabámészkodó. Annyit látok, amennyi kell. Hátulról úgysem sokan szoktak jönni. – Nem, nem kényelmetlen ez az üléspozíció. Hosszútávon? Nem érdekel, kibírom. – Kiállításra készült? – Nem, használatra.

Fotó: Mező János