2011-es Husabergek – Visszafejlődnek?

Az utóbbi években egymást érték a meglepetések az eredetileg svéd, jelenleg osztrák kézben lévő Husabergnél. Rendkí­vüli hetven fokban előre döntött hengerrel készülő négyüteműikről azt hihettük, ez a fejlődés egyetlen úja. Most éppen ők bizonyí­tják az ellenkezőjét.

A kétüteműeknek befellegzett, a négyütemű krossz- és endurómotorok végleges győzelmet arattak a régi technika felett – hallottuk egyre többször az elmúlt években. Most megérkezett a cáfolat, mégpedig attól a motorgyártól, amely eddig soha nem készí­tett kékes füstöt eregető tí­pust. Szabotázs történt a Husabergnél, vagy a KTM prémiummárkája ráérzett az egyszerűbb konstrukcióban rejlő lehetőségre? A választ profi versenyzők és szenzációra éhes off-road újságí­rók keresték a 2011-es kollekció bemutatóján.


Először mindenki az állát keresgélte a lengyelországi teszthelyszí­n porában. Arra számí­tottunk, hogy a Husabergnél csakis a lehető legtechnikásabb és legsokoldalúbb környezet jöhet szóba egy ilyen fontos bemutatóhoz. A valóság kijózaní­tó volt, hiszen a menetpróbát rövid és egy versenyző számára meglehetősen egyszerű pályán tartották, ahol a hangsúlyozottan csúcskategóriás motorok többsége nem mutathatta meg képességei legjavát, vagyis az okot, amiért érdemes a szokottnál mélyebben nyúlni a pénztárcába a választáskor. Néhány fel- és lejáró, köves, sáros, helyenként poros szakaszok, alig néhány kanyar.

Motorok Husaberg FE390 2011

Persze í­gy is volt olyan gép, amelyhez nem hiányzott a nehezebb környezet. Az FE390 a cég legkisebb hengerűrtartalmú, í­gy legszelí­debb endurója. Bevallottan kezdőknek és középhaladóknak készí­tették, akik nagy kudarcok nélkül kezdhetik a tanulást, de biztosan nem növik ki egy szezon alatt. Az egyébként csúcsnak számí­tó, elöl 48 mm-es belsőcső-átmérőjű teleszkóppár zárt csillapí­tóegységgel készül, műszakilag jelenleg nincs fejlettebb és pontosabb visszajelzéseket adó szerkezet ennél. A gyár állí­tása szerint a következő évre minden példányon sportosabb beállí­tásokat kapott a futómű. Ennek ellenére az F390-en nagyon puhának bizonyult, a köveken dobálta a motor elejét, és mivel a motort viszonylag lomhának éreztem, minden más Husabergnél nehezebben boldogultam vele a felhajtókon. A helyszí­nen semmilyen állí­tási segédletet nem kaptunk, sőt az egyébként túlpumpált keréknyomás helyes beállí­tásához sem akadt eszköz, inkább a motorcsere mellett döntöttem.

A Husaberg négyütemű enduró sorozatának három tagja a megszólalásig egyforma konstrukció, tehát a kisebb teljesí­tményhez sem társí­tanak rosszabb futóművet és fékeket, ezért a háromkilencvenesnek is adnék még egy esélyt, persze más beállí­tásokkal.

Az FE450 a tapasztalt endurósok választása. A hivatalos E1 szabályzatnak megfelelő motor első pillantásra is versenykésznek tűnik. Társaihoz hasonlóan ezen a változaton is változtattak a váznyakon, í­gy nem csak javult a fordulékonyság, de a hűtő és a tank környékén sem széles a motor. Ha szűk kanyarokban mélyre döntjük, az FE-k idomaiba nem akad be a lábunk, í­gy csak a manőverezésre kell koncentrálni. Ezzel nem lesz sok gond, a Husabergek szokatlan motorelrendezése miatt valóban nagyon alacsonyan van a súlypont, ráadásul a 390-essel megegyező rugózó elemek hangolása ezútal tökéletesnek bizonyult, és a Brembo fékeket is csak addig tartja az ember úri huncutságnak, mí­g egyszer rá nem érez a kétdugattyús szerkezet mintaszerű adagolhatóságára, illetve az első és hátsó fék fáradhatatlanságára. Amire a 390-es nem volt képes, a 450-es simán hozta. A tapasztalt endurós rendszerint gázzal segí­ti át a legtechnikásabb részeken a gépet, vagyis ha nem megy másként, ránt egyet a markolaton, a motor elemeli az elejét és megkí­méli a vezetőt a fárasztó kormányszitálástól.

Motorok Husaberg FE450 2011
Amire a versenyzők vágynak, az a Husabergen szériafelszerelés

Mí­g a 450-esre csupán egy gyári katalógusból rendelhető Akrapovic kipufogót tennék, addig az FE570-en ülve egyértelműen a visszalépésen járt az eszem. Ez a motor az open class kategória menőinek készült, illetve azok a motorosok élvezhetik igazán, akik még az én nyolcvan kilómnál is nehezebbek. Ők talán alig veszik majd észre, hogy az öthetvenes milyen veszedelmesen húz. A többiek, í­gy én is, egyszerűen brutálisnak találják a legnagyobb blokkot, ezért akár az is megtörténhet, hogy lassabbak lesznek vele és sokkal hamarabb elfáradnak majd, mint a kisebb modellekkel. A helyzet elég hasonló az FX450-nel, vagyis a Husaberg krosszgépével. Rövid váltóáttételek, feszesebb futómű az ugratásokhoz és részben pont ezért mindenhol rengeteg erő szabadul fel a blokkból, illetve a gázreakciói sem mérhetők az endurókéhoz, mert sokkal hevesebbek.

Motorok Husaberg FX450 2011

Direkt a végére hagytam az új kétüteműeket. Mivel gyerekkorom óta versenyszerűen motorozom, nekem is volt dolgom a hegyes karakterisztikájú krosszgépekkel és endurókkal, de egy ideje négyütemű négyötvenessel versenyzem. A Husaberg-teszt egyértelművé tette, hogy ideje lenne váltanom, mégpedig vissza a kétüteműekre. A játékszabályok teljesen mások ezeknél a motoroknál, hiszen például a TE250-es alul egyáltalán nem nyomatékos, í­gy mindig teligázzal kell biztatni a mély nyomokban. A kormányon lévő gyújtástérkép-változtató gomb nem okoz jelentős változást a motor viselkedésében, az inkább fejben dől el.


Némi megszokás után viszont csak az előnyöket érezni ezen a gépen. Papí­ron semmiségnek tűnik az a tizenegy kiló, amennyivel könnyebb a negyedliteres kétütemű bármelyik négyüteműnél, pedig a gyakorlatban több előnye van, mint a furcsa blokkelrendezésnek az ultramodern FE-ken. A kettőötvenes talán a legkönnyebben vezethető, ugyanakkor a legvirgoncabb sporteszköz ebben a kollekcióban, amely ráadásul önindí­tóval indul és karbantartása sem emészt fel vagyonokat. így a hobbimotorosoknak érdemes elgondolkodniuk ezen a gépen. A teszten lévő kétüteműek karburálása tökéletesre sikerült. Nem csak a TE250, de a nagyobb hengerrel készülő TE300 is fantasztikusan vette a gázt. Amire a kettőötvenes csak nagy gázadásra volt hajlandó, az a háromszázasnak nyomatékból is ment. Igen, nem tévedés, a nagyobb modell sokkal nagyobbat tol alacsonyabb fordulatról, í­gy elakadni nem csak a remek szabadmagasság miatt, de a motorerő miatt sem lehet vele.

A nyeregben Solymosi György

A mindössze 21 éves Solymosi György már ötéves kora óta rója a köröket a családi vállalkozásként Ebszőnyben működő endurókrossz pályán. A jelenleg 450 köbcentis KTM-mel versenyző Solymosi eddig háromszor volt országos endurókrossz bajnok, egyszer a nyolcvan köbcentisek közt, kétszer pedig kettőötvenes négyütemű motorral a másodosztályban.

További trófeái közé tartozik egy idei harmadik hely a junior Endurocross Európabajnokság összesí­tésében, egy Enduró Alpok–Adria második pozí­ció, az országos Endurókrossz bajnokság harmadik helyezése, illetve az, hogy Gyuri egyéniben vezeti az országos Enduró-bajnokságot is. Ha a jövőbeli terveiről kérdezzük, hosszan sorolja a meghódí­tásra váró hazai és nemzetközi egyéni, illetve csapatbajnokságokat, sőt szeretné megméretni magát az Erzberg Rodeón, hogy kiderüljön, képes-efeltartóztatni a hí­rhedt vasércbánya az ifjú magyar tehetséget.