2009. november

Versenyzés törött kézzel, másfél hónap egy furgonban és kiderül, mi történik, ha külföldön fogy el a pénz.

A szeptember elsején elhunyt Rosivall ígoston nem csak munkatársunk, hanem barátunk is volt. Egy időben ő segí­tett a pályateszteknél, amikor egy-egy sportmotorból vagy -gumiból a maximumot kellett kihozni. Emellett másfél éven keresztül í­rta naplóját, ami a sportrovat végén kapott egy oldalt a Motorrevüben.
Úgy gondoljuk, ígoston magatartásával és mentalitásával különleges és követendő példa a magyar motorsport számára, ezért a következő hetekben itt, online is közöljük személyes beszámolóit, ezzel adózva emlékének.

Mivel szponzorok hiányában arról szó sem lehetett, hogy a teljes idei Angol Superstock szezont végig csináljam, ezért arra készültem egész évben, hogy majd az utolsó négy futamon megmutatom, hogy mit tudok, hátha akkor történik valami és jövőre végre minden versenyen rajthoz állhatok. Azért bí­ztam magamban ennyire, mert év elején az Angol Superbike teszten, a kedvenc pályámon, Almeriában gyorsabb voltam az összes ott lévő superstock pilótánál, beleértve a tavalyi bajnokot is. Azt tudtam, hogy a hazai pályáikon nem lesz ilyen egyszerű a dolog, de úgy gondoltam, hogy biztosan képes leszek minden versenyen legalább pontszerző helyen végezni. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy célkitűzésnek, de az Angol Bajnokság, kétségtelenül a legerősebb nemzeti bajnokság Európában – talán az egész világon. Gyári csapatok és hihetetlen jó pilóták vannak Superstock 1000 kategóriában is, és az első húsz embert maximum két másodperc választja el egymástól.

galéria Rosivall ígoston

Az első teszt Cadwell Parkban nagyon jól sikerült. A köridők alapján úgy gondoltuk, hogy akár az első tí­zben is benne lehetek. De sajnos az álom szertefoszlott. Néhány nappal indulás előtt eltörtem a jobb csuklóm a Pannónia-Ringen, és a beí­gért szponzor pénzek sem jöttek meg. Bitter Sanyitól kaptam egy motort, aztán utolsó pillanatban a Soproni BPS Motor-tól egy másikat, meg annyi pénzt, hogy legyen értelme elindulnom. Mivel egész évben erre vártam, úgy döntöttem, hogy semmi sem állí­that meg, törött kézzel is menni fogok

Akkor még úgy volt, hogy Sanyi tavalyi angol csapata ott lesz velem az összes versenyen. Már meg sem lepődtem, amikor kiderült, hogy nem tudnak jönni az elsőre, aztán végül egyikre sem. Tehát megérkeztem Cadwell Parkba minimális költségvetéssel, csapat, szerelők és felszerelés nélkül, törött kézzel. Itt még az orvos azt mondta, hogy ne menjek, úgyhogy ez nem okozott problémát, de a második versenyen Croftban már annál inkább. Mí­g a többi versenyző azon gondolkozott, hogy mehetne gyorsabban, én egész nap rohangáltam, és bal kézzel motort szereltem. Nem is csoda, hogy végül nem tudtam megjelenni a rajtrácson időben. így utolsó, azaz harminc hetedik helyről kellett indulnom, ahonnan 22. lettem. Két héttel később Silverstone-ban kiálltam technikai problémával a hatodik körben. Tegnap Oulton Parkban pedig 46 emberből 25. lettem, mert a második időmérőre és a versenyre már nem jutott új gumi, és a kezem sem volt az igazi. Az itt töltött két hónapból több, mint másfelet a furgonomban laktam. Most számoltam össze, van még negyvenöt fontom, és fél tank gázolajam, úgyhogy nem jutok haza. De holnaptól találtam munkát, úgyhogy talán két hét múlva elindulhatok. Persze az is lehet, hogy itt maradok, úgyis itt akarok versenyezni! Mielőtt valaki megsajnálna, el kell, hogy mondjam, azt hiszem azért teljesen nem volt hiábavaló a dolog. Lehet, hogy megint mindenki csak í­gérget, de talán most nem. Majd kiderül. Az viszont biztos, hogy, rengeteget fejlődtem, megismertem új pályákat, és talán nem vagyok normális, de nem bántam meg, hogy kijöttem, mert imádok motorozni és nagyon élveztem a dolgot!